No!
Blogoljunk ismét egy kicsit - a doktor úr rendel.
Nem poénból kezdtem így -mai témánk ismét csak egy sajátosan magyar vonás, a rangkórság.
Mert adott.
Jövünk lentről - mert csak akkor fontos a rang, hiszen akinek megadatott, annak természetes s így fel sem tűnik neki (vagy nagyon is -ők külön bekezdést kapnak).
Szóval, rang.
Nagyjából mindegy milyen, adott estben, megfelelő társadalmi rétegben már az érettségi is nagy szó, de azért a prímet a diplomák viszik, különösen ha címet is adnak.
Hejj, jogászok...
Felveszik a csülköt jogra, végigissza (a mai ponthatároknál, az egyetemek profit- s nem minőségorientáltsága közben csak az nem lesz jogász, aki -túl sok közhely lenne ide beírható, úgyhogy nélkülözöm őket.) Elvégzi, az egyetemet végigissza, -keféli, -szívja, és kap egy diplomát.
És hijnyedenagyemberlesz hirtelen. Lenéző, flegma, amolyan igazi 'doktor'.
A másik lehetőség a píz.
Apunak bejön a vállalkozás (nem sok adót fizet, így könnyű meggazdagodni), dezső meg pénzes újgazdag kölyök lesz -arrogáns, nagypofájú és erőszakos, mindennel csak nem egy korrekt értékrenddel.
A harmadik meg a születtet rangosember, ahol van két vonal -van a szimplán 'nemes', aki szarik a világra -származása, társadalmi státusza megadja neki a hátteret ehhez. Meg vana rosszabbik fajta - itt általábana szülő érte el először a 'dinasztiában' a státuszt, friss még az átlaghoz, a 'pórnéphez' tartozás élménye. Arrogancia, pökhendiség, mindenféle tekintély, erkölcs, etika semmibevétele jellemző - erősen motivál a félelem: visszahullhat oda, ahonnan jött. Meg is történik igen gyakran...
Ennyi - szimpla esetleírást akartam csak idebigygeszteni, kommentek nélkül, gondolkodjék el rajta ki-ki saját rangja szerint.
