nagyjából negyven-ötven percig csak ültünk az asztal két oldalán s néztük egymást.
döbbenetes volt
utóbb megfogtuk egymás kezét s úgy folytattuk
gyerekek, az az érzs...
a közel s távol egyszerre ugyanott, a vágy s a 'ilos' ilyen egységben...
nem tapasztaltam még soha... talán mégiscsak tartogat még valamit az Élet...?
