Szóval valahogy úgy érzem, hogy most a semmi korát élem.
Van az a bazi-görcs (kővé kristályosodott szarar emlékeztet, több tonnás és pont közlépen van hogy kitakarjon mindent - szal van ez és más semmi.
Nincs vágy, öröm történés, mert ez a gombóc vagy tömb magával kitakar mindent.
Majd múlik, nem para, csak zavar... kicsit.
Gondolkodtam általánosabban is s jutottam arra, hogy az egész világ ilyen: törpe-emberek semmi-harcai, semmi vágyai, hazugság mindenhol.
Ez a nagyobb Semmi-kor. Az enyém meg a kicsi - mondhatom hogy egyensúlyban, párhuzamban élek a létetl.
Kinyomták legkedvesebb volt kollégámat is volt melóhelyemről -az Élet igaziolja cselekedetimet, gondolataimat.
yoez?...
