Nacső.
Szépen vagyunk itt az új év elején, kedves emberek, kedves dolgok között.
Azt már tudjuk, hogy ha Marks&Spencer-t viselünk, ezáltal jobb és értékesebb emberek leszünk. Legalábbis az ünnepeket követő, kóválygó fél munkanapban nagyjából hétszer hallottam a májkszenszpenször kifejezést azon kedves kollégám szájából, aki egy ilyen márkájú pulóvert kapott ajándékba anyutól a karácsonyfa alá. Oké, oké, aláírom, nálunk tényleg nagy szó, de bazz- az Egyesült Királyságban az egyik legalsó termék, alig valamivel a Teszkó fölött- itt meg... szánalmas és nevetséges egyben, de megszoktuk már az ilyet.
Át is vezet ez a gondolatfoszlány a plázák/bevásárlóközpontok stb. vidám világába. Gyakran megfordulok itt, természetesen. Alapállásként annyi, hogy vidéki gyerek vagyok, általam normálisnak tartott, nem hivalkodó és nem topis ruházmánnyal. Szal bemegyek, és szarul érzem magam. Jön egy csomó picsa a szőrös csizmájában, meg egy rakás botkezű, feminim csóka a legrosszabb esetben pink feszülős pólóban. Bár mostanság a sláger a szőrös kapucnis dzseki, fiúkon...
És, bazz, nemtom: bennem van a hiba, vagy tényleg ez a menő...?
