Néhe meg úgy szimplán irigykedik az ember.
A mások életére.
A mások szüleire, pénzére, személyiségére, derűjére, fesztelenségére stb.
Furi dolog ez - mert a kutya is a jódolgában veszik meg.
Nekem is megvan lassan minden.
Nő.
Munka.
Kaja a hűtőben.
BArátok.
Fedél.
Oszt mégis...!
Túl távolba hajlamos tekinteni tán az ember s veszi vállára az egész világot; konklúzió: ebben nem lehetek boldog.
És jól nem az.
De közbe meg igenis kell küzdeni, emrt különben úgy s ott maradsz, úgy múlsz ki hogy semmise volt.
Nemegyszerű.
