Na ez meg a másik. Teach tolerance.
És a hozzám hasonló jó érzésű ember elkezd őrlődni - vajon tényleg a societas által elvárt kötelessége a Blahán odatámolygó és kihívó módon cigarettát, majd annak hiányában - "Ez volt az utolsó" vagy hasonló szabványszöveg- aprót követelő, kissé büdös, kissé bunker csövesnek bármit adni?
Nem, nem az.
Függetlenül ettől, ha nem adsz, te vagy genya -jól ismert érzés ez minden kedves dohányzó olvasómnak. Ha ne adj isten még normálisabb cigi is van nálad, akkor meg aztán... személy szerint Pall Mall/Multi alatt csak kényszerhelyzetben vásárolok, s az van elég drága ahhoz, hogy ne emberbarátságból osztogassam.
Vannak szövegeik, megnyilvánulásaik egyébként. Kissé talán nem szép dolog itt a meleg szobában, egy pohár hűvös Dreher mellett írogatni ilyeneket, de egy ideje már leszoktam arról, hogy mások gondolataival foglalkozzak. A kedvencem, mikor azzal csoszog oda a borotválatlan ipse, hogy "Dezsvérem, nem vetítek, pijára kell a péz." Akkor baszd meg, kedves barátom - nem azért szívok heti negyven órában, hogy idült alkoholizmusod kínjainak akár csak átmeneti enyhítésére is áldozzak bármit. És ennél a pontnál valahogy már nem érdekli az embert a tolerancia.
Érzésem szerint kellő közösségi felelősségről teszek tanúbizonyságot azzal, hogy jövedelmem majdnem nagyobb hányadát leadózom, s mellette befizetek egy rakás társadalombiztosítási járulékot is - s mindez annyira, de annyira jó helyre megy... ha minden igaz, egyedül eltartok egy hátrányos helyzetű családot! Pedig nem kértem ezt az opciót. Engem... engem nem érdekel. Én a saját boldogulásomért küzdök, s nem célom mások helyett dolgozni.
Mégis ezt teszem.
Ezt is jelenti a tolerancia.
