Sztárország vagyunk.
vévéanikó képei a Plébojban - csodálosatos, igenigenigen. 'A média vadmacskája visszatér' vagy mi... Halleluja... de stop. Ki az a vévéanikó...?
És ki az a számtalan Ági, Laci, Peti, Béla stb., akiknek keresztneve nincs is, maximum az elbűvölő személyiségüket, előadói és mindenféle más (böfipukiszípmagyarbeszídetceteraetcetera) képességeiket híressé tevő műsor neve... Vagy a sztárság ezzel azonos?
Tudom, nem ilyen egyszerű. Szórakoztató és tanulságos dolog akárcsak felszínesen is elmerengeni a (képi s hangos) kultúra jelen állásán, az okokon, körülményeken, amik ide vezettek..
Szerintem ez is valahol 89 környékén gyökeredzik.
Anno, előző rendszerünkben is jellemző volt a Nyugat, a kinti cuccok, 'értékek' feltétel nélküli istenítése. (Olvastam valahol, ahogy kakakólás üveg hatalmas ereklye volt, s mekkora hűhót csaptak mikor bejött vmelyik BNV-re...) De mellette ott volt viszont a hivatalos állami nevelés (amelynek ideológiája számomra indifferens, nem a közvetített szólamokon van a hangsúly, hanem magán a tényen), mint ellensúly.
A változások elfújták ezt is, megjött a hirtelen totális szabad(os)ság, a magyarság meg, önmagához méltóan, a kultúra területén is képtelen volt egy normális (oké, mi az?) konszenzust kialakítani.
Azóta meg ömlik befelé a szemét, erkölcs, etika ismeretlen fogalommá vált, s ami fontos, immár kizárólag csak a státusz.
Ilyen közegben nem is csoda, hogy termeljük a Petiket, Beákat -ez kell anépnek.
Fogyassz -kultúrát is - kritika nélkül, úgy szép a világ...
