No, ünnepeljünk egy picit.
Tegnap már többször találkoztam levesestányér méretű kokárdákkal - ma nem fogok:).
(Legmeglepőbb élményem a Batyin egy csövecsóka volt - szerencsétlen ott fetreng a mocsokban. Volt egy érzésem, hogy ő talán konkrétan annyira nem követi az aktuálpolitikát (bár ráér), mégis szerzet valahonnan egy nemzetiszínűt s kitűzte. Jogos -az övé ugyanúgy. Kicst sz@rul éreztem magam emiatt valahogy.)
Személyiségemhez híven a mai ünnepeket is a hivatalos helyszínektől távol töltöm -egy csinos hölgy társasága és egy pohár jó bor tartalmasabb kikapcsolódást ígér, mint az üres hivatalos szólamok, a méltóságát, jelentőségét teljességgel elveszített ünnep.
S ugyancsak nem vonz a hőbörgő, elégedetlen -bár most épp bőszen ünneplő (3 igennel sokat spóroló) tömeg sem...
De egy ölelés, két korty bor között csak elgondolkodik az ember...
Így kell ennek mindenképp lennie?
Valóban az a helyes tendencia, hogy minden hagyományunk, történelmünk az érdektelenség posványába vesszen, s puszta alkalommá degradálódjon az aktuálpolitikai indulatok levezetésére?
Kötelező az, hogy minden, ami egységes, közös kellene legyen, totálisan a széthúzás, az önös érdek játékszerévé váljon? És másik oldalról, megteheti-e bárki, hogy kisajátítja...? Mert próbálkozások vannak (szinte csak azok). Megmagyarázzák, hogy ez miért a 'miénk' s miért nem a tiéd, ha nem tartozol közénk - s viszont.
Követi egy ideig az ember, de végül csalódottan legyint csak s teljesen kivonja magát - pár éve én is így viszonyulok hozzá. S elnyomom a keserű mellékízt - ezt is elvették.
S így tényleg szívesebben feledkezik az ember a bor zamatába s az élet egyéb szépségeibe -az ünnep mint olyan, nem létezik már.
De nincs ez jól így, nagyon nincs jól.
